Monday, 11 October 2010

Emlékezés


Hári, Nietzsche, Kant, Sinatra
Memento mori – memento vitae
(Emlékezz a halálra – emlékezz az életre!)

Földiné Németh Gabriella translates

Hári Mária ma kilenc éve halt meg.

Nem voltam jelen, amikor eltávozott.

Nem sokkal előbb, előző budapesti látogatásom alkalmával Mária már nem ismert meg. Szentesi Erzsébettel megbeszéltük, Mária számára már nincs értelme, hogy visszatérjek.

2001 késő nyarán és kora őszén gyakran jártam Budapesten, hogy meglátogassam Máriát különös, kusza lakásában a Nádor utcában. (Számomra akkor még mindig Münnich Ferenc utca, az Országház közelében.) Általában a Ferenciek terei metróállomás közelében szálltam meg, és naponta egyszer vagy kétszer mentem el hozzá, attól függően, hogy érezte magát; beszélgettünk és megmutattunk egymásnak dolgokat. Rendszerint lementem a Duna-partra és az 5-ös [2-es, a ford.] villamossal mentem a Kossuth térig. A késő nyári napsütésben néha gyalogoltam.

Sétám a Váci utcán végig, a Vörösmarty téren át, majd a Dorottya utcán (Ahonnan a pótolhatatlan Múzeumbolt addigra már eltűnt.) végig vezetett, mígnem átvágtam a lakásához. Szokásommá vált, hogy megnézzem a kitűnő kis emléktárgy-árus bódét, amely a Batthyány tér [valószínűleg a József nádor tér, a ford] északnyugati sarkán állt, és talán még most is ott van. Az „emléktárgy” talán nem is a helyes kifejezés, mivel igazság szerint az ott árusított tárgyak jó részének semmi köze nem volt Budapesthez, sőt még Magyarországhoz sem, de tartottak néhány kedves és szokatlan árut.

Ott vásároltam meg azt, ami azt hiszem, az egyetlen tárgyi emlékem azokból a szomorú hetekből: egy sárga-piros-fekete (talán német) zománcozott hűtőmágnest. A rajta lévő angol nyelvű felirat miatt vettem meg.

Ellentmondások

A kis zománcozott tábla felirata a következő:

"To do is to be” [Cselekedni annyi, mint létezni]
NIETZSCHE

“To be is to do” [Létezni annyi, mint cselekedni]
KANT

“Do be do be do” [Dubidubidu]
SINATRA

Nos, Nietzsche [aforizmája] tökéletesen illett Máriára, ő kétségtelenül az volt, amit tett. Néha tényleg nehéz volt ezen átlátni, meglátni mögötte az emberi lényt, elképzelni, hogy egyáltalán bármilyen személyes vagy egyéni, saját élete van, vagy hogy van ideje bármi mással foglalkozni, mint az ügyéért harcolni. De azért Kant is tudott valamit. Mária egy sivár és nehéz élet körülményei folytán lett azzá, aki volt. Sok szempontból eléggé barátságtalanná és teljesen túlterheltté vált. Amit tett, azzá vált, a stílusa mindenképpen.

Mária személyiségére vonatkozó megállapításként hűtőmágnesem első két aforizmája dialektikus egységben, egyidejűleg érvényes – mint ahogy személyes egyensúlyunkat tekintve bizonyára mindannyiunk esetében. Neki megvolt a maga sajátos, hajszolt elegye, a hajthatatlan, saját magára kiszabott és csatarendbe állított kötelességtudat Pető András és intézete iránt. De mi a helyzet a harmadikkal?

Úgy tűnik, Mária életének bármelyik szakaszában igen kevés volt a „dubidubidu”. Ismeretségünk (megszakításokkal) mindössze tizenhét éve alatt az volt a benyomásom, sóvárgott rá, hogy legyen, de sem a körülmények, sem a hajlamai nem engedték, hogy életét ily módon felderítse. Igen csekély jelét adta a nagy dialektikának egyrészről a cselekvés-létezés/létezés-cselekvés, másrészről aközött, amire Sinatra utalt, bármi is legyen az. Nagyon élvezte azonban, ha alkalma volt kilépni a kötelességtudó, munkaközpontú cselekedni-létezni/létezni-cselekedni dimenzióból, amelynek ébren töltött órái legnagyobb részét szentelte.

Amikor a rábeszélésnek engedve elhagyta ezt a csapdát, óvatosan élt az alkalommal, hogy elengedje és jól érezze magát. Voltak pillanatok, amikor megnyerően kislányossá tudott válni! Miután nyugdíjba ment, kezdett kicsit több spontaneitást engedni az életébe. Örömöt talált a néhány Baár-Madas Református Gimnázium-beli régi iskolatársával tartott rendszeres találkozásokban, és a Párizsba, álmai városába tett látogatásban.

Egy olcsó bádog hűtőmágnes. Aligha budapesti, még csak nem is magyarországi emlék. De Máriára emlékeztet; nem a halálára, hanem az életére.

(Fordítás: Földiné Németh Gabriella)


Gabi emails me to ask whether I mind.  Me, mind? Most certainly not! Indeed I am delighted and humbled. I could not wish for better and, had I known that this was likely, then I should have made my English a little less tortuous. And thank you for correcting my tram route and helping with my topography. It is far too long now since I rode the BKV and walked those streets!

Gabi's Hungarian translation has been posted on the Pető Institute's website, under Friss Hírek ('fresh news') at http://www.peto.hu/. There is also a link to to the original posting on the Pető  Institute's English pages.

Gabi and I go way back. Gabi was Mária's secretary, a wonderful shield and interface, at once totally discrete and wickedly to the contrary. So nice to be working with you again, Gabi. I know that you will have done this with love.

1 comment: