Thursday, 2 June 2016

ZOLTÁN VITÓ (1940-2010)

Poet who experienced András Pető

I found out only this morning that Hungarian poet Zoltán Vitó had died back in November 2010.

The world of Conductive Education might be a small one, but one misses so much, so easily.

Given that so many people on Facebook have recently signalled their 'Like' to an English translation of an extract from his poem ''The wine of movement' I thought that I should pass this on.

Here is what I think to be his final newspaper interview:


And here is his video interview from that excellent Hungarian TV documentary a few years before:


For the record

Here is that poem, in Hungarian and in full:

A MOZDULAT MÁGUSÁRÓL
          (szobrának avatására)

      Ki emberként gondolt egy istenit,
úgy döntve, hogy ő azokon segít,
kiknek béklyózva görcsbe, bénaságba,
mozdíthatatlan a keze, a lába;
s mint egy haragvó, igaz-öklű isten,
eltökélte, hogy ő rajtuk segítsen,
de ami tervével egyet jelent:
a test káoszában rendet teremt
s bele építi a Mozdulatot, -
ki ilyen istenit gondolhatott,
ki szellemében ma is itt van, nem más,
neve szerint: "professzor Pető András".


      Vagy egyszerűen csak "doktor Pető":
A címet, rangot megvetette ő,
aki előtt a Tudás volt a mérce;
s az önmagát adó Emberség érce
olyan keménnyé ötvöződött benne,
mintha gyémánt-kikezdhetetlen lenne,
pedig legendás szigora megett
egy világ-óceánnyi szeretet
sarkallta tudatni, mire jutott,
s átadni nékünk azt, amit tudott:
ha a szívben elég az akarat
és az értelem tétlen nem marad,
akkor tudnunk kell; nincsen lehetetlen,
s nincs kóreset, amelyik menthetetlen.
S számtalan görcsös lábba, béna kézbe
gyakorlással szinte bele igézte
és mágikus türelemmel naponta
onnan úgyszólván előparancsolta
a születő drága Mozdulatot,
mely lassacskán így életre kapott...


S még mit mondhatna mást e költemény
- mely Róla szól -, hogy most is van remény,
hisz' akinek a mozgás volt a lelke,
azt nem elég szoborrá merevedve
idézni; arról vallhatod velem:
az ő szelleme ma is eleven;
s akit megkínált a mozgás borával,
a Mozdulat gyönyörű mámorával
és a járásra rátanult a lába,
azon túl már úgy jár-kel a világba',
hogy mindig tudja - bármily hihetetlen -,
semmilyen téren nincsen lehetetlen;
hogy akarattal, szívvel értelemmel
bármilyen szörnyet legyőzhet az ember;
mindig segít a mágikus tudat,
s segít a megváltó Mozdulat, -

s olykor meghitten érzi, nem maradt más:
csak megköszönni, néked - Pető András!

He did another one, on Mária Hári; A nagy időn se...

My thanks to Judit Szathmáry for her help along the way.

No comments:

Post a Comment