Thursday, 6 October 2016

HÁRIANA

Mourning Mária

6 October is a day of national mourning in Hungary. Hungarians seem to recognise quite a few of these. This one is for the Thirteen Martyrs of Arad. Very Hungarian:


Today is also the anniversary of the day in 2001 on which Mária Hári died.

I do not know whether this day has been publicly marked anywhere today but here is something a little celebratory that seems to merit a second run.

It was written in English, and comes with a Hungarian translation by Gabi Földi –

Remembering two Márias
In my mind I see two old black-and-white photographs taken in the late nineteen-thirties, or just perhaps the very early forties.
One is an informal holiday picture. The weather is bright, and a pretty, light-hearted teenage girl in a loose summer dress is outside enjoying herself in the warm air. She swings round the trunk of a palm tree and laughs straight into the camera, and through it directly to me. There is immediate emotional contact, and I feel happy too.
The other is a stiff, formal composition. The weather is dull and I see an expensive open-topped motor-car, probably German. In the driver's seat is a formally dressed, buttoned-up man. He sits up straight and stares. In the seat next to him sits a teenage girl. She too is formally dressed and buttoned-up, and she too sits up straight and stares. There is no emotional contact between father and daughter, and no contact with me. I feel sad.
Hard times and hard lives followed for both these young women. I first met Mária in 1984. She was nearing the peak of her career, on the way to becoming an icon. I got to know both Márias, the summery one and the wintry one.
I spent much of our private time together with the young girl in the summer dress. She giggled and gossiped (and told me scandalous things). She liked to be taken out, and to give treats in return. She loved telling jokes (a great favourite began 'Two blind men went to the cinema...'). She was 'girlie', in an old-fashioned way, appreciating long, earnest conversations but also enjoying compliments and being given flowers. She was warm. She was fun.
But I soon learned to be careful not to disturb the alter ego from that motor car, always lurking not far beneath. Say the wrong thing and the weather could change, instantly. The emotional climate would become immediately icy, contact ceased, body and face stiffened, and it was as though a grey, steel shutter had slammed shut behind her eyes, blocking off her soul. She was frightening.
I do not know how others managed such situations but I soon learned a useful trick. I would ask what András Pető would have thought or done about such a matter. There would be a sudden, shocked moment of deep concentration, followed by a quick, self-aware laugh, then equilibrium would be restored.
I pity those who knew only the wintry Mária but I suspect that those who worked closely with her mostly knew the summery Mária, better far that did I, and found their own ways of avoiding or dealing with sharp changes in the climate.
Two Márias fused into an irreduceable whole: I treasure my complex and contradictory memories of the singular Mária whom we recall today.

Két Máriára emlékezem
Lelki szemeim előtt két régi, fekete-fehér fényképet látok, amelyek az 1930-as évek végén vagy az 1940-esek legelején készültek.
Az egyik egy fesztelen kép egy nyaralásról. Ragyogó idő van, és egy könnyű nyári ruhát viselő, csinos, vidám tizenéves lány látható a szabadban, aki jól érzi magát a meleg levegőn. Egy pálmafa törzse körül forog, és egyenesen a fényképezőgépbe nevet, azon keresztül pedigrám. Közvetlen érzelmi kapcsolat jön létre köztünk, és én is boldognak érzem magam.
A másik egy kimért, szabályszerű kompozíció. Az idő borús, és egy drága, nyitott tetejű, valószínűleg német gyártmányú gépkocsit látok. A vezetőülésben egy szertartásosan öltözött, zárkózott férfi. Egyenesen ül és mereven néz. A mellette lévő ülésen egy serdülő lány ül. Ő is szertartásosan van öltözve és tartózkodó, ő is egyenesen ül és mereven néz. Apa és lánya között nincs érzelmi kapcsolat, és velem sincs. Szomorú vagyok.
Nehéz idők és nehéz élet következett mindkét fiatal nő számára. 1984-ben találkoztam először Máriával. Közeledett pályafutása csúcsához, elindult az ikonná válás útján. Én mindkét Máriát megismertem, a nyárit és a télit is.
A magánemberként együtt töltött időnk jó részében a nyári ruhás fiatal lánnyal voltam. Kuncogott és pletykált (és botrányos dolgokat mesélt). Szerette, ha meghívják, és szerette ezt kényeztetéssel viszonozni. Szeretett vicceket mesélni (Az egyik nagy kedvenc így kezdődött: Két vak elmegy a moziba …). Kislányos volt a régi módon, nagyra tartotta a hosszú, őszinte beszélgetéseket, de azt is élvezte, ha bókoltak és virágot vittek neki. Szívélyes volt és szórakoztató.
De hamar megtanultam, hogy vigyáznom kell, nehogy felzavarjam a másik énjét abból az autóból, aki mindig ott lapult nem sokkal mélyebben. Amint valami helytelent mondott az ember, az időjárás azonnal megfordult. Az érzelmi klíma nyomban fagyossá vált, a kapcsolat megszűnt, teste és arca merevvé vált, és olyan volt, mintha egy szürke acélredőny csapódott volna le a tekintete mögött, amely elzárta a lelkét. Félelmetes volt. 
Nem tudom, mások hogyan kezelték az ilyen helyzeteket, de én hamar kitanultam egy hasznos trükköt. Megkérdeztem, Pető András hogyan vélekedett vagy cselekedett volna hasonló ügyben. A mély koncentrálás azonnali, döbbent pillanata következett, amelyet gyors, öntudatos nevetés követett, majd visszaállt az egyensúly. 
Sajnálom azokat, akik csak a téli Máriával találkoztak, de az a gyanúm, hogy akik közvetlenül mellette dolgoztak, főként a nyári Máriát ismerték, sokkal jobban, mint én, és megtalálták a módját, hogy az éles klímaváltozásokat elkerüljék vagy kezeljék. 
A két Mária egybeforrt egy nem egyszerűsíthető egésszé: nagy becsben tartom komplex és ellentmondásos emlékeimet arról a rendkívüli Máriáról, akire ma emlékezünk. 
(Fordítás: Földiné Németh Gabriella) 

Stupor mundi (Latin)

An object of admiration, bewilderment and wonder

Original posting

http://www.conductive-world.info/2011/10/hariana-1-ket-maria-two-marias.html

No comments:

Post a Comment